Fajismeret

A campbell törpehörcsög rövid áttekintése

Hosszúság: 8-12 cm, átlagosan 10 cm (a hímek általában nagyobbak, mint a nőstények)
Súly: 35-80 g, átlagosan 50 g (a hímek általában nagyobbak, mint a nőstények)
Élettartam: 1,5-3 év, átlagosan 2,25 év
Származás: Altaj-hegység sztyeppvidékei (Oroszország, Kazahsztán, Mongólia, Kína)
Helyigény: minimum 3000 cm² (pl. 75x40 cm) 1-2 állat, de maximum 3 állat esetén, több esetén nagyobb
Fajtársigény: társaságkedvelő faj, a legideálisabbak a közepes méretű csoportok, de javasolt legalább kettőt tartani, habár akadnak néha kivételek, magányosan tartandó egyedek, de az egyedüli tartás kevésbé javallott
Aktivitás: éjszaka aktív, de nagyon gyakran nappal is ébren van (jellemzően már 16-17 órától másnap reggelig, szakaszosan)
Személyiség: általában kíváncsi és keresi a kontaktust, könnyen szelídíthető, némi türelemmel és rendszeres foglalkozással kimondottan barátságos, de előfordulhat territoriális viselkedés, azaz a saját területén belül védheti azt, míg azon kívül kedves és kezes lehet (a karakter öröklődik is, egy gondos tenyésztő ügyel a békés jellem megválogatására, ezért náluk ritka az ellenséges állat - így teszünk mi is - persze teljesen kiszűrni a területvédő ösztönt nem lehet, de az esélyek csökkenthetők)
Ivarok közötti különbségek: nincs jelentős különbség, de gyakran a lányok jobban kedvelik a kisebb csoportokat, míg a fiúk a nagyobbakat
Egészség: általában egészségesek, de könnyen elhízhatnak, aránylag gyakori a cukorbetegség (erre azonban teszteljük őket, így vonalainkban minimalizáljuk a kialakulására az esélyt)
Gyakoriság: hazánkban kizárólag mi foglalkozunk velük, és bár alapvetően egyre népszerűbb faj, de a jó és tiszta (nem hibrid) vonalak világszinten sem túl gyakoriak, tenyésztésük valamivel komplikáltabb, mint például az aranyhörcsögöké, és a téli időszakban ritkábban és nehezen vemhesülnek
Színezet: rengeteg különféle színváltozat létezik, több különböző mintázattal és szőrtípussal
Különlegesség: az egyetlen fajtárskedvelő hörcsögfaj, keresztezhető a dzsungáriai törpehörcsögökkel (hibridek), különös jellegzetessége, hogy a legtöbb hörcsögfajjal ellentétben nappal is gyakrabban aktív lehet, kíváncsibb és energikusabb, kevésbé szeret járatokat ásni, és gyakrabban kommunikál enyhe harapdálással, de vigyázva, odafigyelve ránk, hogy ne okozzon sérülést vagy fájdalmat

Előnyei és hátrányai a többi hörcsögfajjal szemben

Előnyök:

Többnyire barátságos, általában keresi kontaktust az emberrrel, érdeklődő, viszonylag könnyen szelídíthető
A legtöbb egyed napközben is előjön hosszabb-rövidebb időkre, gyakoribb a nappali aktivitás, könnyen alkalmazkodik napi rutinunkhoz
Társas faj, ezért lehet többet is együtt tartani
Rengeteg színvariációból választhatunk
Sok fajhoz (pl. szíriai aranyhörcsög) képest kissé lusta, általában nem okoz túlzottan nagy rendetlenséget és zajt saját lakhelyén belül sem, kevésbé gyakori a szökési kísérlet vagy a rácsrágás
Sok fajhoz (pl. dzsungáriai törpehörcsög) mérten viszont jelentősen aktívabb, energikusabb, kíváncsibb, ezért többet láthatjuk, többet foglalkozhatunk vele, s izgalmasabb lehet megfigyelni is tevékenykedését

Hátrányok:

Egyes egyedek territoriálisak lehetnek, tehát változó intenzitással (akár harapással) védhetik lakhelyüket
Néha előfordulhat, hogy az együtt tartott egyedek életük során összevesznek és el kell őket választani vagy átrendezni a csoportot
Hajlamos lehet a cukorbetegségre, egyes vonalaknál több lehet az egészségügyi probléma

A campbell törpehörcsög története, színmutációi és karakterfejlődése

A campbell törpehörcsögöt először 1905-ben írták le, nevét a felfedezőről, Mr. CW Campbelliről kapta. Azt hitték, hogy a dzsungáriai törpehörcsög alfaja, hiszen nagyon hasonlított rá. Emiatt a campbell törpehörcsög a phodopus sungorus campbelli latin nevet kapta, míg a dzsungáriai törpehörcsög neve a phodups sungorus sungorus volt. Ezután a faj hosszú ideig csak egyes állatkertekben volt fellelhető.
A tudományos világnak először 1965-ben egy moszkvai tudós mutatta be az állatokat, két hím és egy nőstény példánya volt, melyeket a szibériai Tuvában fogtak ki. Velük indította el a tenyésztést, s nála jelent meg először 1979-ben egy piros szemű mutáció is, amit ma RE argentének ismerünk.
Egészen 1984-ig kellett várni arra, hogy a campbellre ne alfajként tekintsenek, hanem elismerjék különálló hörcsögfajnak. Ennek oka, hogy bár egy 1967-es tanulmány vizsgálta és leírta a két faj közötti genetikai különbségeket, de ez oroszul volt, így a nyugati tudósok csak 1982-ben ismerték meg az akkora már lefordított tanulmányt. Rá két évre módosították a fajok neveit, így lett phodopus campbelli és phodupus sungorus.
Bár a két faj keresztezése lehetséges, de erősen ellenjavallott, mert számos egészségügyi kockázata van.
A campbell törpehörcsögöket házikedvencként tenyészteni először az 1970-esévek elején kezdték el Angliában. Az első egyedeket a köznépnek először az 1980-as évek elején mutatták be, Amerikában. A faj az 1980-as évek közepén jelent meg több európai országban, például Németországban vagy Hollandiában. Ezután jelentősen felgyorsult a tenyésztése, illetve a különféle színmutációk megjelenése, elérhetőek voltak a kereskedésekben és számos tenyészetben.

A kutatók rájöttek, hogy a vadon élő campbell és campbell között is igen nagy különbségek vannak attól függően, melyik régióból származnak. Egyes régiókban (az Altaj közvetlen közelében) a vadonélő egyedek színe egészen szürkés, míg máshol (Mongóliában) erősen sárgás, vöröses, barnás. Különbség van a méretükben, a fej és a fülek alakjában, valamint a karakterükben is. Egyes régiók (Mongólia) állatai sokkal agresszívebbek, harapósabbak, mint a máshonnan (az Altaj közvetlen közeléből) származók - ez vélhetően az élőhelyükön gyakori természetes ellenségeikkel van összefüggésben.

A 80-as évek végén Európában az agouti (vadas) színváltozat mellett már RE argente és albínó egyedek is jelen voltak, azonban .ezek sokkal agresszívebbek voltak, mint a múlt vadon fogott példányai. Olyannyira, hogy elegendő volt csak a ketrecük felé közelíteni, már ugrottak és támadtak az ember felé. Emiatt nem volt népszerű a faj, a kereskedések és tenyésztők sem akarták már tartani őket, hiszen agresszivitásuk miatt nem volt rájuk kereslet, kezelhetetlenek voltak. Azonban ezek az egyedek felmenői mind mongol befogásokból származtak. A tenyésztők elkezdtek figyelni arra, hogy a minél kevésbé agresszív egyedeket tartsák benn a tenyésztésben, illetve ne belső Mongóliából, hanem az Altaj közvetlen közeléből származó, már vadon is aránylag kedves állatokat vonják be vonalaikba. Ennek következtében sikerült drasztikusan csökkenteni az agressziót, egyre inkább barátságos egyedek jelentek meg. A mai vonalak - amennyiben erre gondosan odafigyelő tenyésztőtől vásárolunk - már teljesen problémamentesek, sőt az egyik legbarátságosabb hörcsögfajjá váltak.