Tenyésztő vs szaporító

Mi a különbség hörcsögtenyésztő és -szaporító között? Hogyan ismerd fel, melyikről van szó? 

Rendkívül fontos téma, amiről mélyebben is beszélni kell, így bár rövid nem lesz, de mindenképp érdemes elolvasni különösen a leendő vagy épp újdonsült hörcsöggazdiknak! S persze a régi motorosoknak is hasznos lehet. 

Sokan még mindig nincsenek tisztában a téma jelentőségével, és még aki érti is a különbséget, sajnos sokszor ő is bedől egy jó marketingnek, akarva vagy akaratlanul támogatja az egyik legaljasabb dolgot, amit ember az állattal tehet, a szaporítást. 

Vizsgáljuk meg tehát az egyes szempontok szerint, mit jelent tenyésztőnek vagy szaporítónak lenni:

• Tudás és tapasztalat
• Tenyészcél
• Ismeretség a tenyésztők körében
• Képzettség, papírok és tenyésztői szervek
• Törzskönyv, a felmenők ismerete
• A faj érdekei
• Egészségi állapot és szűrések
• Megfelelő pároztatási módszer és vemhességkövetés
• Szocializáció
• Megfelelő tartásmód és annak megkövetelése
• Az eladott állatok életútjának követése
• Profitszerzés
• A látszat és a marketing
• Kapcsolat a fajmentéssel

Tudás és tapasztalat

Egy tenyésztő munkáját hosszas készülődés, tanulási folyamat előzi meg. Fontos a tapasztalatszerzés az adott faj tartása során - hiszen senki nem kezdhet bele úgy egy állatfaj tenyésztésébe, hogy előtte nem ismeri meg alaposan szemtől szemben is. Egy tenyésztő megfontoltan cselekszik, eltervez mindent, az adott fajt évekig tanulmányozza, kutatja, hiteles és naprakész forrásokból tájékozódva, etikus tenyésztőkkel konzultálva megszerzi a kellő szakértelmet, tudást. Tisztában van az állatfaj élettani jellemzői, életmódja, szükségletei, ideális tartási körülményei mellett az öröklődéstannal, az adott faj szaporodásbiológiájával és sajátos genetikai jellemzőivel, színekkel, génekkel, génkódokkal stb. és folyamatosan képzi magát azután is, hogy megszerezte a kellő képzettséget.

A szaporítók ezzel szemben meggondolatlanul, gyakran hirtelen felindulásból vagy akár egy véletlen folytán vágnak bele az állatok szaporításába különösebb utánajárás, tanulási folyamat, szakértelem, fajismeret, pároztatási és genetikai ismeret nélkül. Egyes szaporítók több, míg mások kevesebb ismerettel rendelkeznek a fajról, de egyiknek sincs meg a kellő háttértudása. 

Ennek ellenőrzéseképp hasznos lehet rákérdezni egy-egy genetikai fogalomra, színre és annak génkódjára, megkérdezni például a faj letális génjeiről, kideríteni, hogy tud-e ezekre álmából felkeltve is válaszolni, vagy kitér a felelet elől, habozik, nem tudja a választ, ergo az alapvető tudás hiányában nem lehet jó tenyésztő.

A tenyésztőknek mindig megvan a maguk története, miért és hogyan kezdtek bele, mi motiválja őket, honnan származik a tudásuk. A legtöbb esetben ezt szívesen meg is osztják a világgal, ezért jellemzően olvashatunk erről egy bemutatkozást például a tenyésztő honlapján. S ha nincs ilyen, érdemes rákérdezni - sok információt leszűrhetünk belőle, ami segíthet eldönteni a kérdést: tenyésztővel vagy szaporítóval állunk szemben.

Tenyészcél

A tenyésztőnek mindig van egy tenyészcélja - ha nincs, akkor az megintcsak nem tenyésztés. 

A jó tenyésztő az adott faj szerelmese, ezért célja mindig a faj sajátos külső és belső jegyeinek, a standardnak megtartása, a jó egészséggel és stabil idegrendszerrel egyetemben. A fő célon belül persze tenyésztőnként lehetnek eltérések; valaki például adott vonalakra koncentrál, valaki bizonyos színeket akar tökéletesíteni, valaki egyes konkrét tulajdonságok erősítésére összpontosít. A lényeg, hogy van egy cél, aminek megfelelően megválogatja a vonalakat, tudatosan szelektál. E célt általában a honlapján keresztül, vagy más módon, a tenyésztő a vásárlók tudtára adja. Ha nem találkozol a céllal, kérdezz rá nyugodtan - a válasz itt is igen árulkodó lehet.

S bár ez nem tenyészcélnak nevezendő, de a tenyésztést egy tenyésztő esetében mindig a faj iránti szeretet, tisztelet, elkötelezettség vezérli. A szaporítók többségét csupán a profitszerzés vágya hajtja, sokkal inkább a mennyiségre, mint a minőségre mennek. Akadnak néha azonban olyan szaporítók is, akik őszintén szeretik az adott állatfajt, és csak kis mennyiségű, házi szaporulataik vannak. Sajnos ezek az emberek sem gondolkodnak felelősségteljesen, buta döntéseket hoznak, s mindennemű rosszindulat nélkül, de gyakran nincs meg a kellő intelligenciájuk, hogy megértésk, miért probléma, amit csinálnak.

Ismeretség a tenyésztők körében

Az adott faj tenyésztői egy viszonylag kicsi, zárt kört alkotnak. A legtöbb faj esetében mondhatni mindenki ismer mindenkit, ha máshogy nem, legalább hallomásból. 

Amikor az ember elhatározza, hogy tenyészteni fog, elengedhetetlen, hogy felkeressen más etikus tenyésztőket. Egyrészt a szükséges ismeretek megszerzéséhez, másrészt a tenyészállatok beszerzéséhez is nélkülöhetetlen lépés. Kezdésképp a leendő tenyésztő saját országának tenyésztőivel veszi fel a kapcsolatot - feltéve, ha van ilyen - majd az adott földrész tenyésztőivel, jelen esetben túlzás nélkül egész Európa tenyésztői hálózatát meg kell ismernie, hogy tudja, mely vonalakat válassza a tenyészcéljának elérése érdekében.

Ez tehát egy relatíve egyszerű módja annak, hogy leellenőrizzük, hogy valaki tenyésztő vagy szaporító; kérdezzük meg hazánkban a többi tenyésztőt, hogy ismeri-e az illetőt, mit gondol róla (esetünkben Magyarország olyan kicsi ország, hogy az sem számít, konkrétan mely hörcsögfaj - minden hörcsögtenyésztő ismeri egymást) illetve érdeklődhetünk külföldi tenyésztőknél is.
Eközben pedig kérdezzük meg a kiszemelt személyt is, hogy egészen pontosan mely külföldi tenyészeteket preferálja, honnan valók a tenyészállatai.

Képzettség, papírok és tenyésztői szervek

Az ember gyakran azt gondolná, ha valakinek megvannak a tenyésztéshez szükséges papírjai, netántán ezirányú végzettsége, akkor biztosan nem szaporító. Ez azonban nem így van.

Jelenleg ahhoz, hogy valaki hörcsögtenyésztővé válljon, nem szükséges ezirányú végzettség. Ha valakinek a tanulmányai mégis idevágóak, az ugyan pozitív dolog, de mégsem igazán jelent semmit, ha megszerez például egy hobbiállat-tenyésztő képzettséget - a hörcsögökről, sőt úgy ámblokk a rágcsálókról, vajmi kevés szó esik az ilyen képzések során.

Sokkal többet ér, ha valaki jeleskedik biológiából, és alapos utánajárással, megbízható forrásokból - etikus tenyésztőktől, hörcsögökre szakosodott egzotikus állatorvosoktól, naprakész tudományos cikkekből, genetikai kutatásokból - tájékozódik, szorgalmasan, hosszasan tanul és memorizál.

A jogszabályok szerint a hörcsögtenyésztéshez, éppúgy mint a szaporításhoz, adózási formádtól függően, elegendő egy a NAK vagy NAV által kiadott papír, amin bejegyzik a tevékenységed és kapsz egy azonosítót. Nem ellenőriznek semmit; hol végzed a tevékenységet, hány állatod van, milyen helyen élnek... ugyanis hazánkban a törvény nem szabályozza a tartásmódot tenyésztés/szaporítás esetén, nincs meghatározva egy minimum követelmény sem.

Ez tehát nincs befolyással a tenyésztés mivoltára, ám ettől függetlenül érdemes megnézni, megkérdezni, leellenőrizni a tenyészet FELIR azonosítóját, esetleg adószámát. Ugyanis ha van aktív azonosítója, az nem jelent semmit, de ha netán nincs, az biztosan azt jelenti, hogy nem hivatalosan és nem megfelelően végzi a tevékenységet.

Amik mindezeknél egy fokkal talán többet érnek annak érdekében, hogy kiderítsük, tenyésztő vagy szaporító egy személy, azok az államilag elfogadott tenyésztői szervek. A legtöbb országban van egy olyan szervezet, ahol van egy törzskönyvezési rendszer, adatbázis a hörcsögtenyésztőkkel. Bár épp Magyarországon nincs ilyen, de sok más országban van, és természetesen magyar tenyésztők is lehetnek tagjai külföldi egyesületeknek.

Amennyiben a kiszemelt tenyészet honlapján nincs fent, melyik klubhoz tartozik, akkor érdemes rákérdezni. Ugyan nem kötelező egyesületi tagnak lenni, de a legtöbb etikus tenyésztő tag valahol. S igazából nem is az a fontos számunkra, hogy hol tag, vagy van-e egyáltalán tagsága, hanem a reakció, hogy tud-e egyáltalán az ilyesfajta egyesületek létezéséről, meg tud-e nevezni legalább egy-kettő hörcsögtenyésztői klubot, és ha nem tagja egyiknek sem, akkor azt mivel indokolja. Ezek azok, amikből már leszűrhető az adott személy tenyésztéshez való hozzáállásának komolysága.

Törzskönyv, a felmenők ismerete

Egy tenyésztő kizárólag törzskönyves állatokkal dolgozik, minden esetben minimum 4-6 generációra visszamenőleg ismeri hörcsögei felmenőit (kivéve abban az igen ritka esetben, ha vadonfogottakról van szó, ekkor értelemszerűen nem mindig vezethetők vissza az ősök ennyi generációra, ám törzskönyv itt is kell hogy legyen) és ügyel rá, hogy ne legyen ütközés a rokonságban.

Nem várható el azonban, hogy a tenyésztő a törzskönyvet nyilvánosságra hozza - sajnos visszaélések miatt igen kevés tenyésztő mutatja meg a törzskönyvet online felületen. Elvárás legyen részedről viszont az, hogy legalább a szülők pontos kilétét megtudd; melyik tenyészetből valók, mi a törzskönyvezett nevük, mikori születésűek stb. - így ha szükséges, nagy eséllyel le tudod nyomozni őket a tenyészetüket megkeresve, s meggyőződni arról, hogy valós információkat kaptál.

Amennyiben személyesen veszed át a tenyésztőnél a hörcsögöd, abban az esetben meg tudod kérni, hogy a törzskönyvet ott helyben, a jelenlétében megtekintsd. Ha a tenyésztőnek nincs titkolnivalója, akkor minden bizonnyal meg fogja neked mutatni. Ha nem teszi, kifogásokat keres, az mindenképp erős kételkedésre ad okot.

A legtöbb tenyésztő - igény esetén - származási igazolást ad a hörcsöghöz, amin megtalálhatók alapvető adatai; a tenyészet, az alom, illetve a kölyök neve, neme, születési ideje, színe és mintázata, a szülők törzskönyvezett neve. Ha ezen alapadatok közül hiányzik valami, például nem tudni a pontos születési dátumot, vagy nincs törzskönyvezett név, csak egy becenév, mondjuk "Mogyi", mindenképp gyanakodjunk!

Törzskönyvet általában a tenyésztők nem adnak, csak akkor, ha az állatot továbbtenyésztésre vásárolod - ilyenkor viszont minden esetben kötelesek törzskönyvet adni.

A szaporítóknál nem ismertek az állat felmenői, azok egészségügyi helyzete, esetlegesen örökítendő betegségei, külső és belső jegyei, viselkedése, idegrendszeri tulajdonságai, így sosem tudhatod, mire számíts. Nagyon gyakran a szaporítóknál erős beltenyészet áll fenn, azaz közeli rokonok - például testvérek vagy szülő és kölyke páros - szaporodnak, mindennemű szelekció nélkül. A szaporított állatok igen nagy eséllyel küzdenek viselkedési zavarokkal, valamint olyan egészségügyi problémákkal, melyek kiküszöbölhetők lettek volna a felelősségteljes tenyésztés során. A korai halálozások száma sokkalta nagyobb.

Megjegyezném azt is, hogy amennyiben nem törzskönyves szülőktől származik a hörcsög, akkor az nem nevezhető fajtisztának. Ennek ugye a dzsungáriai- és a campbell törpehörcsögök esetében van jelentősége, ahol is a két faj képes szaporodni egymással - hibridek. Így tehát csakis akkor beszélhetünk fajtiszta dzsungáriai vagy fajtiszta campbell törpehörcsögről, ha van törzskönyve a szülőknek. Törzskönyv nélkül minden egyed hibrid - bármennyire is hasonlít a fajtisztára! A hibridség pedig köztudottan megannyi egészségügyi kockázattal jár.

A faj érdekei

Egy etikus tenyésztő mindig a faj érdekeit képviseli. Ez azt jelenti, hogy csakis olyan módon és azon vonalakkal tenyészt, ami a fajnak kedvez, ami a faj sajátosságainak megőrzésére szolgál. Nem arra törekszik, hogy minél több vagy különlegesebb egyedet kreáljon. Így például lehet egy szín vagy egy génhiba okozta mintázat bármilyen szép, ha az negatívan befolyásolja a faj jellegét, ha nem felel meg a standardnak, ha netán egészségügyi kockázatot jelent, kizárja a tenyésztésből - nem így egy szaporító.

Ugyanezen oknál fogva egy etikus tenyésztő nem tenyészt hibrideket, hiszen a hibrideknél sokkalta gyakoribbak a különféle egészségügyi problémák, ráadásul sem megjelenésükben, sem viselkedésformájukban nem képviselik egyik fajt sem.

Ahogyan azt a felmenőkről szóló pontban már kifejtettük, a szaporítóknál törzskönyv hiányában csakis hibrideket lehet venni - habár sok szaporító azt sem tudja, mit jelent az, hogy hibrid, és jellemzően dzsungáriai törpehörcsögként árulja őket. Érdemes rákérdezni adott esetben a hibridségre. Ha azt sem igazán tudja, miről van szó, akkor igen nagy a baj. Ha tudja, de ködösít, és állítja, hogy fajtiszták, habár törzskönyvet nem tud felmutatni, az csakugyan menekülésre ad okot.

Nem árt utánanéznünk az általunk kiszemelt faj standardjának és elfogadott színeinek sem, hiszen ha ezekkel legalább csak félig-meddig tisztában vagyunk, akkor nagyon gyakran ránézésre is meg tudjuk állapítani, hogy az adott hörcsög tenyésztőtől vagy szaporítótól származhat-e. Csak hogy néhány példát mondjak, ami laikusként is könnyen észrevehető: ha például egy narancsos színű vagy mondjuk épp fekete dzsungáriai törpehörcsögöt akarnak nekünk eladni, biztosak lehetünk benne, hogy nem fajtiszta, hiszen a dzsunginak csak két színváltozata van, a vadas és a kék. Ha vadas színű, de hatalmas lapátfülei vannak, csakugyan gyanakodhatunk, hiszen a dzsungáriai standard szerint kicsi fülecskéik vannak. Ha egy éppen téli fehér bundára váltó (winter white) campbellt kínálnak, biztosan nem lehet fajtiszta, hiszen a campbell nem fehéredik ki télen. Ha az árult campbell háti csíkja vastag, széles, nem pedig szinte ceruzahegyvékony, megintcsak átvernek. S ha egy vöröses szíriai aranyhörcsögöt  mahagóni színűnek titulálnak, vagy egy bézses árnyalatút zsemle színűnek hívnak hivatalosan, akkor biztosan rossz helyen járunk, hiszen ilyen hivatalos színelnevezések nem léteznek.. vagy ha épp az umbrous megnevezést (mely egy módosító gén) puszta színként tűntetnek fel mintázat/módosítógén helyett, ez mind-mind a hozzá nem értésről tanúskodik.

Egészségi állapot és szűrések

A tenyésztő számára az egyik legfontosabb dolog az általa tenyésztett vonalak jó egészsége. Evidens, hogy csak egészséges - s a felmenőit tekintve is ismert és jó egészségű - állatokkal dolgozik, valamint hogy tenyészállatait hozzáértő, egzotikus állatorvoshoz viszi.
Sajnos a hörcsögök számára nem állnak rendelkezésre genetikai szűrőcsomagok, mint sok más faj esetében, azonban vannak lehetőségek a vonal egészségi állapotának szűrésére, folyamatos javítására.
Egyrészt, vannak olyan vizsgálatok, tesztek, amik elvégezhetők, illetve egy jó tenyésztő esetében elvégezendők, különösen, ha arra hajlamos fajjal foglalkozik, pl. cukorbetegség teszt, bélsárvizsgálat. Valamint nem tiszta vonalú egyedek esetében nagyon sok tipikus betegség áll fenn, amik eleve a tiszta vonalakkal kiszűrhetők, hisz azokban genetikai lehetetlenség ezen betegségek jelenléte. Ilyen például a barna alapú színeknél az eltérő nyakcsigolya okozta ferde fejtartás és orientációs zavarok, az eltérő fülkagyló okozta megannyi fülészeti probléma, és számos más betegség.
Másrészt, a tenyésztő tartja a kapcsolatot gazdáival, pozitív és negatív visszajelzéseket egyaránt vár, s mindkettőre megfelelően reagál; akár lezár egyes vonalakat vagy épp határozottan továbbviszi. Így fejlődik az állománya, ahogyan ő maga is. Hörcsögök esetében - genetikai tesztek hiányában - ez különösen fontos tényező. A tenyésztőtől való vásárlással többek között ezt, a sok éven át tartó, szakszerű, precíz tenyésztői munkát vásárolja meg és támogatja az ember. S bár garancia nem adható, de a hosszú, boldog élet esélye jelentősen növelhető mindezzel.

A szaporító még ha tudomást is szerez állatainak negatív egészségi állapotáról, nem foglalkozik vele, nem törekszik a fejlődésre - ez egy roppant fontos különbség. A szaporító állatai jellemzően életük során egyszer sem találkoznak semmilyen állatorvossal, nemhogy szűrési tesztekkel. Ráadásul az idő teltével rendszerint egyre nő a beltenyészet és a gének negatív találkozásának esélye.

Az állat jó egészségére, élethosszára tehát sem a tenyésztő, sem a szaporító nem vállalhat garanciát, azonban probléma esetén a kapott reakcióból fontos tényezőket szűrhetünk le. A szaporító – ha egyáltalán reagál bármely módon – akkor vagy vállat von, elhajt, vagy szó nélkül kicseréli az állatot, illetve ad egy újat, mintha csak egy használati árucikk lenne. A tenyésztő ezzel szemben minden erejével igyekszik látni a teljes képet a történtekről, a legapróbb részleteket is tudni szeretné, mindenben támogat és segít, s – adott esettől függően - akár önköltségén is, de kideríti a problémaforrást, s ha az érinti a vonalait, tesz róla, hogy a baj ne ismétlődjön meg.

Megfelelő pároztatási módszer és vemhességkövetés

A professzionális, és még inkább erkölcsös, hörcsögbarát pároztatáshoz nem elég összeereszteni két egészséges, jó vonalú tenyészállatot. 

Egy jó tenyésztő - az állat jólétét és egészségét szem előtt tartva - a fajnak megfelelő pároztatási stratégiát választ. Így például egy alapvetően magányos életmódot folytató szíriai aranyhörcsög esetében a tenyésztő megállapítja, mely napon ivarzik a nőstény, s azon a napon, mindössze a párzás idejére engedi össze a hímmel, mindvégig gondos felügyelettel, semleges területen, odafigyelve, hogy a pár elfogadja-e egymást, s minden simán menjen. A  párzás befejeztével mindkét állat rögtön a saját, külön lakhelyére kerül vissza. Ám például egy a természetben társas életmódot folytató campbell törpehörcsög esetében az első lépés a pár összeszoktatása semleges területen, folyamatos megfigyelés mellett, s csak ha a pár szimpatizál egymással, akkor kerülhetnek egy számukra ideális méretű és elrendezésű, közös lakhelyre, ahol folyamatos ellenőrzés mellett élhetnek együtt. Amikor a tenyésztő megállapítja, hogy vélhetően sikeres párzás történt az együttélés során, akkor a várható szülés dátuma előtt körülbelül 1 héttel, de legkésőbb 3-4 nappal, elválasztja a párt - erre főként azért van szükség, mert közvetlenül a szülés után a nőstény újra képes vemhesülni. Így viszont az anyának még elegendő ideje lesz megpihenni és felmérni az új helyzetet, megépíteni a fészket, békességben előkészülni a babák születésére.

A tenyésztő nem csak a pároztatás módszerére, de annak idejére, időszakosságára is odafigyel. A hörcsögök már 30 naposan ivarosodni kezdenek, így bár nem sokkal 4 hetes koruk után biológiailag képesek az utódnemzésre, de ez nem jelenti, hogy lelkileg is elég érettek. Épp úgy, mint ahogy egy 14 éves ember kislány is jellemzően képes teherbe esni, de még egészen biztosan nem áll készen az anyaságra. A túl fiatalon történő szülés a hörcsögöknél is sokkal rizikósabb, s még ha sikeresen meg is születnek a babák, nagyobb az esélye, hogy az anya fizikálisan nem képes felnevelni őket, vagy lelkileg nem érzi készen magát, és kitaszítja kölykeit. Nőstények esetében az első szülés ideális ideje körülbleül 4 hónapos kor. Ám nem csak a túl fiatalon, de a túl idősen történő szülés is igen kockázatos, sokkal megterhelőbb, az anya és kicsinyei életét is veszélybe sodorja. Optimális esetben legkésőbb 13-14 hónaposan ezért egy jó tenyésztő nyugdíjazza hörcsögeit, kivonja a tenyésztésből. A kettő között pedig rendkívül fontos a pihenőidő. Ahhoz, hogy ne terheljük túl az anyát, tudjon regenerálódni, és ő is, illetve születendő kicsinyei is a legnagyobb biztonságban legyenek, két vemhesség között legalább 3 hónap pihenőidőt kell biztosítanunk. Mindez azt jelenti, hogy egy nőstény hörcsög élete során csupán 2-3 alkalommal szül.

Ehhez képest egy szaporító rendszerint minden szakszerűség nélkül összeereszt két (vagy akár több) hörcsögöt, nem törődve azok korával, testi és lelki fejlettségével, egészségi állapotával, igényeivel, természetével, életmódjával - a szerencsére bízza a dolgot. Mivel általában nem választják el a hímeket (vagy ha mégis, nem adnak elég pihenőidőt) a nőstények folyamatosan újra és újra vemhesülnek - feltéve, hogy a stressz és nem megfelelő bánásmód okozta agresszió következtében nem ölik meg egymást - mindaddig, míg bele nem pusztulnak a folyamatos szülésbe, testi-lelki túlterheltségbe. A szaporítók teljesen kizsigerelik állataikat.

A tenyésztők a vemhességet, a kicsik születését és felnevelését végig figyelemmel kísérik, ügyelnek rá, hogy a nőstény ez idő alatt kiemelt figyelmet, ugyanakkor kellő nyugalmat kapjon, a lehető legideálisabb körülmények álljanak számára rendelkezésre - például megfelelő hőmérséklet, elegendő fészekanyag, biztonságosan kialakított kuckó, a szükséges fázisban extra protein és folyadék. Egy szaporító mit sem törődik ezekkel, gyakran még az utódok születésének pontos idejét sem tudja megmondani.

Ellenőrizzük, hogy a kiszemelt személy odafigyel-e mindezekre!
A tenyésztők rendszerint bemutatják tenyészállataikat oldalukon, így többek között láthatjuk a születési idejüket is. Nézzünk utána, hogy az adott nőstény mennyi idős, hány alma volt korábban, mikor volt az utolsó vemhessége, és nyugodtan kérdezzünk is ennek kapcsán, hogy kiderítsük, szaporítás folyik-e.
Érdemes megtekinteni a "szülőszobát" is, hol lakik a nőstény a vemhesség és kölykei nevelésének idején, hányan élnek egy helyen, milyenek a körülmények.

Szocializáció

Egy tenyésztő kiemelt figyelmet fordít a kölykök optimális nevelkedésére és szocializációjára, kezdve azzal, hogy csakis kellemes karakterű, barátságos állatokkal tenyészt, kiszűri az agressziót és ideggyengeséget a vonalaiból, hiszen ezek örökölhető tulajdonságok. Arra törekszik, hogy állatai stabil idegrendszerűek legyenek, s mire kirepülnek, erősek, kiegyensúlyozottak, minél szelídebbek legyenek, megismerjenek minél több közeget, behatást, ezzel megkönnyítve a beilleszkedést új otthonukba, s hogy egy életen át igazi társsá válhassanak. A teljes lelki érettség és szocializáció okán egy etikus tenyésztő 4 hetesnél fiatalabb állatot nem ad ki, de még jobb, ha legalább a 30 vagy akár 40 napos kort kivárja.

Ezzel szemben egy szaporító általában nem törődik állatai szociális készségeivel - hogyan is tehetné akár 50 vagy 100 állat esetén?! - s csak a szerencsén múlik, hogy a tőle származó hörcsög éppen agresszív, retteg-e a saját árnyékától is, vagy épp viszonylag barátságos. Sajnos jelentős többségük borzasztó félénk, magába forduló típus. Sok esetben akkor találkoznak először az emberi kéz érintésével, amikor gazdihoz kerülnek. Továbbá a szaporítók  rendszerint odaadják a kölyköket túl fiatalon, akár már 3 hetesen is, aminek súlyos lelki következményei lehetnek. Legyen gyanús, ha a választott személy idő előtt odaadná a kölyköt, vagy ha már választáskor is rettegő, visító, menekülő vagy akár erősen és agresszíven támadó hörcsögöket látunk!

Megfelelő tartásmód és annak megkövetelése

Egy jó tenyésztő állatait szívből szereti, azokat családtagnak minősíti, ezért természetesen az ideális tartási körülményekre is odafigyel. S nem csak saját hörcsögei esetében, de minden általa kiadott állatnál megköveteli a számára legideálisabb életkörülmény megteremtését. 

Ha a tenyésztő nem informál a megfelelő tartásmódról, nem kérdezget az életkörülményeidről, nem kér legalább egy képet a hörcsög lakhelyéről, felszereléseiről, eledeleiről, nem ellenőriz le körültekintően, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem valós tenyésztővel állsz szemben.

A szaporítót nem érdekli, hova kerül ki tőle az állat. Bárkinek és bármilyen helyre odaadja, bármilyen célzattal, hiszen csak a haszon érdekli, nem a hörcsög jóléte. Itt megjegyzem azt is, hogy míg egy szaporító akár kereskedéseknek is elad állatot, egy tenyésztő soha, semmilyen körülmények között nem ad el hörcsögöt sem kereskedésbe, sem magánszemélynek otthoni szaporításra, sem úgy, hogy azt állítod, tenyészteni szeretnél... ha valóban tenyésztővé akarnál válni, akkor igen hosszú utat kell kitaposnod, míg egy etikus tenyésztő bizalmába fogad és elad neked egy tenyészállatot.

A szaporító saját állatait sem tartja általában megfelelő körülmények között; rendszerint borzasztó kicsi és ingerszegény lakhelyen élnek, botrányos minőségű élelemmel, sokszor a higiénia teljes hiányában.

Mindenképp ellenőrizzük, hogy a kiszemelt személy hogyan tartja saját állatait! A legjobb, ha az új lakó elhozatala során saját szemünkkel győződünk meg róla, ha van erre lehetőség.

Legyünk résen - sajnos vannak olyan szaporítók, akik berendeznek néhány egészen jónak tűnő hörcsöglakhelyet az előtérben, hogy fenntartsák a látszatot, míg a háttérben százszámra senyvednek a kizsigerelt hörcsögök. Legyen gyanús, ha például rendre 10-20-50 hörcsögbaba közül választhatunk, ugyanakkor az előtérben berendezett helyiségben csak mondjuk 3 lakhelyet és hörcsögöt találunk. Ilyenkor nyilvánvaló, hogy nem a szemünk elé tárt néhány egyedtől származik a folyamatosan elérhető, nagy számú kölyök.

A tenyésztőktől sem várhatjuk azonban el, hogy saját lakásukba bármikor beengedjenek. Ha nem teszik - aminek lehet családi, higiéniai vagy számos más oka - fogadjuk el, nem feltétlenül jelent rosszat - ám ez esetben kérjünk több képet, aktuális videót a kölyköket lakhelyükön is látva, kérjük meg, hogy meséljen a tartásmódjáról.

Az eladott állatok életútjának követése

Egy tenyésztő nem csak a faj mivoltának megőrzéséért és saját tenyészállataiért felel, hanem minden egyes általa kiadott hörcsögért is felelősséggel tartozik. Egy etikus tenyésztő soha nem tűnik el csak úgy az életedből, figyelemmel kíséri a tőle származó hörcsögök sorsát, és egy élethosszon át segítséget nyújt, ott van, ha szükséged van rá.
Számos tenyésztő állatait csak szerződéssel adja gazdához.

A szaporító ezzel szemben nem törődik a tőle kikerült állatokkal, nem érdekli különösebben, élnek vagy halnak-e, és ne számíts tőle sok segítségre, ha szükséged lenne rá.

Gyanakodj, ha az állítólagos tenyésztő semmilyen kapcsolattartásra nem törekszik!

Profitszerzés

A szaporítót általában mindig a haszon hajtja, elsősorban a pénz motiválja, nem az adott faj iránti szeretet és tisztelet. Ennek okán szinte folyamatosan rengeteg eladó állatuk van, mintha gyártósoron készülnének százszámra. Legyen gyanús, ha azonnal több hörcsög közül választhatunk!

A tenyésztők esetében jellemzően várólista van, vagy legalábbis ritka az, ha azonnal hazavihetünk egy hörcsögöt. Egy jó tenyésztő, annak érdekében, hogy minden állata megfelelő életkörülmények között élhessen és megfelelő bánásmódban részesülhessen, illetve mindegyiket folyamatosan követni tudja és ellenőrizni egészségi állapotukat, mindegyikkel - beleértve a kölyköket is - tudjon eleget foglalkozni, aránylag kevés egyeddel és kevés alomszámmal dolgozik. Néhány esetben ezért a várólista akár hónapokat is jelenthet – de megéri várni!

A hörcsögtenyésztők nagy általánoságban nem profitálnak a tenyésztésből. A megfelelő életkörülmények megteremtése az állatok számára, minőségi élelmezésük, valamint a rendszeres állatorvosi költségek bőven elviszik a hasznot. Nem beszélve arról, hogy import tenyészállataik általában többe kerülnek, mint amennyiért ők saját kölykeiket adják, sőt, behozatallal együtt akár többe kerülhet egyetlen tenyészállat, mint aztán tőle egy egész alomnyi hörcsög - és ne feledjük, ahogy fentebb a pároztatási módszerekről szóló részben írtuk, ideális esetben egy hörcsögnek csupán 2-3 alma születik élete során.

A szaporítás lehet keresetforrás, a tenyésztés viszont egy drága hobbi!

Egy tenyésztőnél egy hörcsög ára általánosságban 10.000-15.000 Ft körül mozog - ennyi kell ahhoz, hogy ha más nem, legalább nullára kijöjjön a tenyésztő. Adónemtől függően - ha a tenyésztőnek nem kell a 27%-os ÁFÁ-t is hörcsögönként megfizetnie - esetleg lehet valamivel kevesebb is az áruk. Ha azonban jelentősen kevesebb, az is gyanakvásra ad okot - sok szaporítónak elve, hogy olcsóbban sokkal több állat eladható, s mivel jellemzően nincsenek állatorvosi, minőségi élelmezési és tartási, illetve import költségeik, így nagyobb hasznot érhetnek el. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha valaki drágán adja a hörcsögöt, az garantáltan tenyésztő!

A látszat és a marketing

Bár a legtöbb etikus tenyésztő rendelkezik egy honlappal vagy legalább egy közösségi média oldallal, ennek nem feltétlenül kell igazán professzionálisnak lennie - ne ez alapján ítéljünk!
Habár tekintsük gyanúsnak, ha sehol semmit nem találunk a tenyészetről, de egy jó tenyésztőnek nem feltétlenül van szüksége cicomára. Sokuknak egészen egyszerű kis leíró lapja van csupán, vagy annyi sem, míg másoknak szakszerű weboldala - egy biztos: egy jó tenyésztőnek nincs szüksége reklámra!

Egy pofonegyszerű honlapnál sokkal gyanúkeltőbb legyen az, ha kimondottan profi marketinges megoldásokkal találkozunk, akár fizetett hirdetésekkel, ha az úgynevezett tenyészet mindenféle módon promotálja, reklámozza, próbálja eladni magát, s ha minden médiafelületen folyamatosan jelen van - erre ugyanis csak a megélhetési szaporítóknak van szüksége!

A látszat bizony néha csal! Ne dőljünk be a jó marketingnek, olvassunk a sorok mögött, s a fenti tényezőket figyelembe véve válasszunk!

Kapcsolat a fajmentéssel

Az, hogy egy adott faj tenyésztője valamilyen úton-módon támogassa a faj mentését is, egyfajta íratlan szabály.

Ez a támogatás megnyilvánulhat sokféleképpen; tárgyi- vagy pénzadománnyal, ő maga is menthet hörcsögöket, lehet ideiglenesen gazdi, de akár csak megosztásokkal és a mentés népszerűsítésével is segítheti azt. Nem a támogatás formája számít, hanem az összetartás a faj érdekében.

Mivel a szaporítókat nem érdekli a faj jóléte, általában semmilyen kapcsolatban nem állnak a faj mentésével. A faj mentése azonban minden hazai etikus tenyésztőt egészen biztosan ismer, s viszont támogat. Így ha bizonytalan vagy, bátran kérhetsz tanácsot a Hörcsögmentéstől is tenyésztő-szaporító témakörben.

Itt megjegyezném azt is, hogy ha egy tenyésztő keveri a faj és fajta szót, az régen rossz, ismét a hozzá nem értést bizonyítja. A hörcsögökön belül ugyanis különféle fajok vannak, így például a dzsungáriai törpehörcsög nem egy törpehörcsög fajta, hanem egy különálló faj. S ha netán egy szaporító olyan mélyre süllyedne, hogy a faj magyar nevét sem ismeri helyesen (pl. dzsungáriai helyett dzsungáliai vagy szíriai helyett szír aranyhörcsög) akkor tényleg nagyon messziről kerüljük el.

Reméljük, hogy mindezek az információk sokak számára segítenek jó, felelősségteljes döntést hozni!