A társas tartásmódról szóló
személyes statisztikáink


Bizonyára nem csak számunkra, hanem sokatok számára is érdekes információ, hogy a tenyészet fennállása óta hány campbell került tőlünk társas tartásra gazdihoz, s közöttük hogy alakult a kapcsolat, hány esetben volt szükség szétválasztásra stb. ezért gondoltuk, megosztjuk veletek. 

2024 és 2025-ben összesen 242 campbell született és cseperedett fel nálunk.
Az egyes évekről beszámolót is készítettünk:

A továbbiak e 242 hörcsögről szóló adatokat láthatjátok, az ő alakulásukat 2026.01.01-ig.
Természetesen a statisztika folyamatosan változik, ahogyan egyre több hörcsög lát napvilágot nálunk, valamint a már meglévő egyesek, párok és csapatok is formálódnak még az idő múlásával. Az így kialakuló frissülő, változó adatokat azonban később, új cikként fogjuk megosztani veletek, ezt az írást nem módosítjuk.

A 242 hörcsögből 148 fajtárssal együtt ment gazdihoz, azaz 74 páros került ki tőlünk.

Továbbá 24 hörcsög már működő csapatba lett beillesztve vagy egy idősebb campbellhez került társként.

Emellett 10 hörcsög a tenyészetben maradt, ugyan ők is társas tartásmódban, de őket nem fogom beleszámolni a csapatba kerülők statisztikájába, mert a tenyészcsapatok felállása változó, így nem lenne logikus összehasonlítani azon csoportokkal, amik állandóak, nincsenek vándorló tagjaik.

Összesen tehát 182 hörcsögünk társas tartásmódba került.

Kereken 60 hörcsögünk pedig egyedüliként ment gazdihoz, legalábbis egyelőre, mert többüknek később szeretnének társat.

Százalékosítva a tőlünk kikerült campbellek 75%-a társas tartásra, 25%-a egyedüli tartásra került.

A továbbiakban azt a 172 hörcsögöt vesszük alapul, kik fix párosokba vagy csoportokba kerültek - a 10 tenyészhörcsögöt tehát levontam.

A 172 campbell közül összesen 10 páros, azaz 20 hörcsög került ezidáig szétválasztásra. Ez a társított egyedek alig 12%-a. Azaz 88%-ban sikeresen működnek a párok vagy csapatok.

Sőt, valójában ezek közül két szétválasztás nem volt igazán indokolt (még?), ám a gazdival úgy egyeztünk meg, hogy mindenki nyugalma érdekében legyenek inkább külön, ne erőltessük a rangsor lerendezését, úgyis fokozottan fennállt az esélye, hogy hosszútávon ők talán nem működnének.

Továbbá, az egyik páros esetében a harmonikus kapcsolatot egészségügyi probléma zavarta meg, s mivel az egyik fél állandó kezelésre szorul, ami folytonos mozgatást, idegen szagokat és átmeneti szétválasztást jelent a kezelés idejére, azaz állandó stresszhelyzetet és így feszültséget generál a párosnak, jobb döntés volt különválasztani őket.

Megemlíteném azért azt is, hogy komolyabb sérülés sehol nem történt.
Egyetlen hörcsög a kelleténél később került elválasztásra, így több sebet is szerzett, kissé leharcolt állapotba került a szó szoros értelmében, de itt sem történt súlyosabb harapás vagy hasonló jelentősebb sérülés, károsodás.
Az összes többi esetben egy apró karcolással, vagy még annyival sem, kerültek elválasztásra.

A campbellekre - a többi fajjal ellentétben - nem jellemző, hogy hirtelen, látszólag előjel nélkül, egyszer csak súlyosan rátámadnak a társukra, akivel addig együtt éltek. A campbellek rendszerint apránként lépnek az ügyben. Ha egy pár valamiért már nem kompatibilis egymással*, ha nehezen is tűrik meg egymás jelenlétét, sokféle módon a fajtárs és a gazdi tudtára adják, hogy gond van, mielőtt súlyosabbá fajulna a dolog. Így például gyarapodik a kis civakodások és kergetőzések száma, az erőteljes csipogás és ledominálás, láthatóan konfliktust okoznak az összetalálkozásaik, igyekeznek kerülni vagy épp kiszorítani, elkergetni egymást a búvóhelyeikről vagy az élelem környékéről, ebből fakadóan némi fogyás is megfigyelhető egyes esetekben, valamint félelem és folytonos feszültség tapasztalható. Egyfajta szintlépésképp már előfordulhatnak jelző értékű harapások is - persze ideálisabb ezt nem megvárni, vagy ha mégis sikerül, ne várjunk, míg rendszeres lesz - általában a fülek, lábak, esetleg farkinca vagy orr környékén, vagy ha rivalizálásról is szó van, akkor az ivarszervek tájékán. Ezekkel rendszerint még nem akarnak súlyos sebet ejteni, szociális faji mivoltuk megmutatkozik, nagyon ügyesen, óvatosan tudnak úgy támadni, hogy közben ne ártsanak jelentőségteljesen, céljuk csak megmutatni a másiknak, hogy hol a helye, illetve elkergetni a territóriumról. A legritkább esetben akarnak csak vért ontani. Ám ha úgy érzik, semmi sem segít a helyzetükön, bizony el tud jönni annak az ideje is, ezért fontos időben cselekedni.

A szétválasztott egyedek közül (eddig) 3 már új társat kapott, ahol viszont sikerült az összeszoktatás, így valójában közel 90%-ban mondhatók sikeresnek a társítások az összes esetet tekintve.

Csakhogy érdemes szétbontva is megvizsgálni, hiszen az eddigi összesített értékeknél számoltuk az alomtesókat és az egyidős nem alomtesókat, a fiatalabb-idősebb párosításokat és csapatokat is. Külön megnézve más képet adhat.

Ha csak az egyidős párosokat nézzük, 148 hörcsögről beszélhetünk.

Közülük 7 páros, azaz 14 hörcsög került szétválasztásra, tehát 90,5%-ban sikeresek és 9,5%-ban sikertelenek ezen párok.

A 148 hörcsögből 110 alomtesó volt, 38 külön alomból származott, de még itt nálunk, a gazdihoz kerülés előtt összeszoktak.

A szétválasztott 7 pár közül 6 pár alomtesó, 2 pár nem alomtesó volt (s épp ez utóbbi 2 pár volt a nem erősen indokolt, kérdőjeles szétválasztás).

Ez az jelenti, hogy arányait tekintve az alomtesók és nem alomtesók esetében is épp 89%-uk él harmonikusan együtt. Külön vizsgálva mindkét esetben alig 11%-uknál volt szükség szétválasztásra.

Mindez tulajdonképpen megfelel annak a már ismert feltevésnek, hogy amennyiben két campbell között csupán pár nap, de legfeljebb 1 hét eltérés van életkorban, és még az ivarosodás, jellemérés, dominancia kialakulása előtt társítjuk őket, gyakorlatilag testvérként működnek.

Megjegyzem azonban, hogy bár jelen százalékok szerint mindegy, de valójában mégis biztosabb döntés édestestvéreket választani. Jelen statisztikák, különösem a nem alomtesók esetében, még aránylag kevés adatból tevődnek össze, vélhetően idővel, ahogy több adat gyűlik, el fog mozdulni ez az egységes százalék.

A 148 egyidős és párban élő hörcsögből különösmód pont 74 nőstény és 74 hím.

A szétválasztott 7 páros közül 4 hím és 3 nőstény pár volt.

Ez azt jelenti, hogy a nőstények 92%-a, a hímek 89%-a alkot harmonikus párost.

Pontosítsunk még:

  • 28 pár nőstény alomtestvér, közülük 2 pár lett különválasztva (92,9% a sikeresség)
  • 27 pár hím alomtestvér, közülük is 2 pár lett különválasztva (92,6% a sikeresség)
  • 9 pár nőstény és nem egy alomból való, közülük 1 pár lett különválasztva (88,9% a sikeresség)
  • 10 pár hím és nem egy alomból való, közülük 2 pár lett különválasztva (80% a sikeresség)

A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy a jelenleg együtt élő, azonos korú párosok között van még 2 hím alomtestvér pár, és 1 nőstény nem alomtestvér pár, ahol sajnos sok az összezörrenés, nem harmonikus az együttélés, de nem vészes a feszültség, nem történt semmilyen sérülés és nem él egyik fél sem megfélemlítve, így még nem dőlt el a sorsuk; ha rendeződik a viszonyuk a jelleméréssel, rangsortisztázással, békében együtt élhetnek, ha nem, akkor külön kell őket választani.

Emellett van még további 3 hím és 2 nőstény páros, ahol bár nincs jelentős mértékű vagy mennyiségű vita, tulajdonképpen teljes békességben élnek, de nem együtt, sokkal inkább egymás mellett. Már-már közömbösek egymás iránt - nincsenek összebújások, egymás tisztogatása, ápolása, védelmezése és hasonló társas interakciók, viszont nincs vita, kergetőzés, ételféltékenység vagy egyéb konfliktus sem.

Az összes többi páros azonban teljes békében, szeretetben, harmonikusan él, még ha akad is olykor némi ártalmatlan civakodás, egyértelműen igénylik egymás társaságát, szoros kapcsolat alakult ki közöttük.

S miután kiveséztük az egyidős párokat, nézzük meg a különböző korú párosokat is, kik között 3-12 hónap a korkülönbség.

Belőlük egyelőre nincs túl sok, így nehéz igazán releváns adatokat készíteni, de azért izgalmas megvizsgálni, miket mutatnak az eddigi számok.

11 ilyen párosunk van, ez 22 hörcsögöt jelent, de valójában közülük csak 18 a tenyészetünkből származó egyed, van ugyanis 4 hörcsögünk, aki tőlünk külföldre utazott egy már máshonnan érkezett campbell mellé társnak.

A 11 párost 6 hím és 5 nőstény pár alkotja.

Közülük 3 hím páros esetében sikertelen volt az összeszoktatás, míg másik 3 hím párosnál sikeres, ők azóta is békében élnek együtt.
A 3 sikeres összeszoktatás közül 2 zökkenőmentes volt, 1 páros valamivel nehezebben találta meg a közös nevezőt, de végül sikerült.
A jelentős korkülönbséggel bíró hímek esetében tehát 50%-os a sikerarány.

Az 5 nőstény páros összeszoktatása mind sikeresnek mondható, bár van 1 pár, ahol (még?) nem felhőtlen a viszony, és bár nem mérgesedett el nagyon a helyzet, de akadnak konfliktusok, így jelenleg még kérdéses, hogy sikerül-e teljes békét kötni, mi lesz a végkimenetel, együtt maradnak-e. Emiatt a sikerességi ráta egyelőre 80-100% közé tehető.
Az 5 összeszoktatásból 3 zökkenőmentes volt, 1 esetben nehezebben köttetett béke, 1 pedig az említett még zajló folyamat.

Ha az összképet nézzük, 64%-ban vagy 73%-ban voltak sikeresek ezek a nagyobb korkülönbséges összeszoktatások, attól függően, mi lesz a még kérdéses eset végkimenetele.

Továbbá, 6 hörcsögünk egy már meglévő, vegyes korú, nagyobb (6-8 fős) csapatba szokott be - itt mindegyik összeszoktatás sikeres volt.

A 10 tenyészhörcsögünk is egyébként nagyobb forgócsapatokba szokott be, itt szintén mindegyik összeszoktatás sikeres volt.

Nagy (6+ fős) csapatok esetében tehát eddig 100%-os a siker.

Mindemellett pedig 16 hörcsögöt, 8 tőlünk származó párost, kvartett tagoknak szántak. Azaz két már jól működő párost egyesíteni szerettek volna egy négyes csapattá. Ez összesen tehát 4 db négyes összeszoktatást jelentett, közülük két csapat nőstény, két csapat hím volt.
A két hím csapat sajnos végül nem lett sikeres. Az egyik már az összeszoktatáskor kudarcba fulladt, a másik bár eleinte sikeresnek tűnt, de rövidesen mégis szét kellett őket választani. A szétválasztáskor az eredeti párok szerint kerültek bontásra, így párént azóta is harmonikusan élnek mindnyájan.
A két nőstény csapat viszont sikeresen összeszokott.

Mindent figyelembe véve az összkép remekül mutat, szépen hozzák a campbellekre jellemző arányokat, ahogy a nagy könyvben meg van írva; a legjobban a nőstény testvérpárok működnek, de a hím testvérpárok sincsenek igazán lemaradva. Eltérő korú párosoknál az összeszoktatás rizikósabb, de még mindig jó aránnyal működnek, különösen a nőstények. A nagyobb csapatok nagy falatot jelentenek, csak sok tapasztalattal rendelkező gazdiknak ajánljuk, de itt is a természetközeli életmód, azaz a kimondottan nagy csoportok működnek igazán jól.

Természetesen minden társas tartás, a felállástól függetlenül, több figyelmet kíván, nagyobb felelősség, s mindig kockázatot rejt magában.

Arról, hogy mire kell odafigyelni, mi az, ami még normális, és ahol már bele kell avatkozni, hol vannak a határok, korábban már írtunk, érdemes lehet ide kattintva időről-időre újra átolvasni.

Amennyiben bármiben bizonytalanok vagytok, hogy belefér-e egy normál campbell kapcsolatba, közbe kell-e szólni, mit kellene tenni, írjatok nekünk nyugodtan, hiszen mindez éppúgy a tenyésztő felelőssége is, mint a gazdié!
Ha például valaki egy apró vitánál hirtelen ijedtségtől vezérelve rögtön különválaszt egy párt, majd később esetleg újra összeengedi, látván, hogy a viselkedésük megváltozott egymás nélkül és nem találják a helyüket, azzal épp olyan kárt tehet, mintha nem vesz elég komolyan egy megfélemlítésre utaló jelet - tragédiába is torkollhat.
Kérjük tehát, hogy mindig inkább kérdezzetek, minthogy túl bizonytalan és olykor megfontolatlan döntést hozzatok!

*Egy pár már nem kompatibilis egymással: miért?

A párok többsége, ha nem működik, az még az összeszoktatási időszakban vagy testvérek esetében a pubertáskorban, ahogy érnek, fejlődik a jellemük, erősödik a dominanciaszintjük, rendszerint kiderül. Egészen egyszerűen, ahogyan mi emberek sem mindenkivel passzolunk, úgy ők sem. A legnagyobb probléma náluk az, ha a dominanciaszint közel azonos mértékűen alakul, s így nem tudják lerendezni a rangsort, egyikük sem tud hosszútávon megbékélni az alárendelt pozícióval.

Azonban előfordul olykor az is, hogy egy pár hosszú-hosszú ideig idilli kapcsolatban él, majd egyszer csak ez a harmónia felborul, összevesznek tartósan, súlyosan, szét kell őket választani. Ennek a leggyakoribb oka az, hogy az alárendelt fél már nem érzi méltónak társát a magasabb ranghoz. Például a főnök elkezd gyengülni, megbetegszik - s ők ezt sokkal előbb érzékelik, mint mi - vagy egyszerűen az öregedési folyamat nem egységes, az alárendelt fél hirtelen fittebbé, erősebbé válik társánál. Gyakori, hogy a felsőbbrendű felet nagy stresszhatás éri, és akár csak mentálisan gyengíti le, amit társa megérez és rosszul tolerál - például egy kezelés, orvosi vizsgálat okozhat ilyet, s a vele járó idegen szagnyomok, mik rákerülnek az egyedre, nagyban fokozzák a helyzet súlyosságát. Az esélyek javítása érdekében ezért is javasolt minden hasonló helyzetben együtt, egyként kezelni a párokat, csapatokat, tehát együtt elvinni őket orvoshoz, együtt utaztatni őket bárhova, együtt kivenni őket akár csak egy kifutóba játszani.