A campbell törpehörcsög társas tartása

A fogságban tartható hörcsögök között egyedülálló módon, a campbell törpehörcsögök tarthatók együtt fajtársaival. Sőt, nem csak hogy tarthatók, de kimondottan ajánlott is együtt tartani őket. A fajtárssal vagy társakkal élő egyedek viselkedése sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb, láthatóan jobban érzik magukat, mint magányosan. Az egyedüli tartásuk ugyan nem tilos, de aki teheti, vegyen magához inkább kettőt vagy akár többet.

Társas tartás esetén kizárólag azonos nemű egyedeket válasszunk. Ezzel elkerülhetők a felesleges szaporulatok, illetve a nőstények végkimerülésig hajszolása és az ezzel járó egészségügyi kockázatok és konfliktusok is.

A campbell törpehörcsögöknél az azonos nemű csoportok mindkét nem esetében jól működnek. 
Ha két hörcsögöt szeretnénk tartani, azaz egy párt, akkor a legideálisabb felállás, ha két testvért választunk, vagy két nagyon hasonló korú egyedet, akiket még kölyökkorban, a dominanciaharcok kezdete előtt társítunk. Az ilyen lánypárok körülbelül 95%-a, a fiúpárok körülbelül 85%-a gond nélkül leéli együtt az életét. Később (felnőttként) sem lehetetlen a párosítás, azonban ekkor mindenképp érdemes figyelembe venni a karaktert, és lehetőleg egy nagy, erős, domináns egyedet egy közepes vagy alacsony dominanciaszinttel rendelkező egyeddel társítani, hogy adott legyen az alá- és fölérendelt viszony. Célszerű 3-4 hónap korkülönbséggel megválasztani a társítandó egyedeket.

Három hörcsög együtt tartását nem javasoljuk. A triók ugyanis rendszerint előbb vagy utóbb párokra és egyesekre oszlanak, ami erős konfliktusokhoz vezethet, gyakran akár végzetes harcokhoz is, de mindenképpen stressz a csapat minden tagjának,

Ha négy vagy több hörcsögöt szeretnénk tartani, akkor a csoportot úgy érdemes összeállítani, hogy legfeljebb kettő azonos korú egyed legyen benne. Ha a csoportban 3 vagy több közel egykorú egyed él, akkor nagy eséllyel nem fog működni, akkor sem, ha mind testvérek. Az ivarérés során, illetve fiatal felnőttként, minden bizonnyal harcolni fognak egymással. Azonos korban általában azonos erők és energiák tombolnak bennük, három vagy több egyednél szinte biztosan akadnak hasonló dominanciaszintek is, így nem fognak tudni felállítani egy stabil rangsort. Ha a csoport vegyes korosztályú, sokkal könnyebben beállnak az alá- és fölérendeltségi viszonyok, ezek ugyanis nagyon gyakran követik az életkor szerinti sorrendet. Két korosztály között legalább 3-4 hónap korkülönbség javasolt. A legcélszerűbb tehát először két fiatal hörcsögöt magunkhoz venni (jó, ha az egyikük erősen domináns, a másik kevésbé) majd néhány hónappal később jöhet újabb kettő fiatal (jó, ha dominanciaszintjük alacsony vagy közepes) és így tovább, ameddig csak bővíteni szeretnénk a csoportot. Fontos, hogy két erősen domináns egyed között legalább 1 év korkülönbség legyen, két vezérszemélyiség csak így fér össze - idővel, ha az első elér egy bizonyos kort, posztot cserélnek. Természetesen nem muszáj fokozatosan összeállítani a csoportot, egyszerre is vehetünk 4 vagy több állatot, ha van lehetőségünk a korosztályokat megválogatni. Ebben az esetben annyi az előnyünk, hogy a felnőtt állatok dominanciaszintjét könnyebben megállapíthatjuk, ez ugyanis kölykök esetében nagyon nehéz feladat, nem mindig tudható.
Az ilyen módon, megfelelően összeállított fiúcsoportoknak körülbelül 85-90%-a problémamentesen működik mindvégig, míg a lánycsoportoknál ez inkább 75-80%-ra tehető. Jellemzően a nőstények a kisebb csoportokat kedvelik, míg a hímek a nagyobbakat.

Minden egyes társítást - legyen szó egy pár összeállításáról vagy ha új egyed érkezik egy adott csoportba - semleges helyen kezdjünk, ahol még egyikük sem járt soha. Erre a legideálisabb egy középméretű (pl. 50 x 30 cm körüli) műanyag doboz, amibe egy nagyon kevés tiszta almot teszünk, semmi mást. A társítást időzítsük a legkevésbé aktív időszakukra, kezdjük például délben vagy koradélután. A hörcsögöket olyan sorrendben helyezzük a dobozba, hogy a legerősebb, leginkább domináns kerüljön bele utoljára, s a minél fiatalabbakkal és alárendelt magatartásúakkal kezdjük. Mindig minden tagot egyszerre társítsunk, ne bontsuk őket több szakaszra, hiszen úgyis minden új egyed érkezésekor újra kell rendezniük a rangsort. Folyamatosan felügyeljük viselkedésüket, hagyjuk, hogy megszaglásszák egymást alaposan, minden egyes egyed megismerkedjen mindenkivel, s kialakítsák a rangsort. Normális, ha valamelyikük a másik hátára mászik, egymáson támaszkodva ledermednek, ha az erősebb mondhatni lefogja a gyengébbet, míg alaposabban megszaglássza. Normális a kergetzőés, csípkedés, az akár hangosabb csipogás vagy olykor visítás, ahogyan az is, ha a gyengébb és ijedősebb fél a hátára veti magát, mozdulatlanul a hasát mutatva. Ezek mind a dominanciaszinteket mutatják és szükségesek a rangsort felállításához. Ha valamelyik egyed erősen támad, folyamatosan kergeti és nem csak csípkedni, de harapni próbálja a másikat, vagy esetleg meg is harapta, azonnal állítsuk meg! Néhányuk elméje teljesen el tud borulni ilyenkor, úgynevezett vörös zónába kerülnek, és nem állítja meg őket semmi, csak egy náluk sokkal nagyobb fizikális erő jelenléte - ezek vagyunk mi, s ezt éreztetnünk kell vele. Nem elég rászólni vagy félretolni, meg kell ragadni (célszerű a grabancánál) és megvárni, míg egy kicsit lenyugszik, hogy ismét gondolkozni tudjon. Tudnia kell, hogy ez a viselkedés nincs rendben, és addig nem engedjük el, ameddig agresszív. Ha szükséges, a grabancánál fogva tartsuk, hogy úgy szaglássza meg társát és legyen idejük megfontoltabban cselekedni. Ha félünk, hogy eközben beszerzünk egy nem feltétlen nekünk szánt harapást, csináljuk mindezt vastag kesztyűben, de semmiképp se hagyjuk az erőszakosságot, az a csoport minden tagjára és a társítási folyamatra is igen negatív hatással van. Ha egy erősen támadó felet állítunk le, akkor határozottan, gyorsan, nagyobb erővel tegyük, ne próbálkozzunk olyan enyhe módszerekkel, mint például a ráfújás, hiszen az csak tovább hergeli, számukra ez egy felhívás a harcra. Ne próbáljunk fokozatosan társítani, azaz hogy egy kis időre összeengedjük őket, majd szétválasztjuk, majd másnap újra találkoznak és így tovább, mert ez csak még nagyobb feszültséget, agressziót szül. Amennyiben nem boldogolunk, kérjünk segítséget tapasztalt személyektől, tenyésztőktől. A társítási folyamat akkor ér sikeresen véget, ha az egyedek egy kupacban, egymáson vagy egymás mellett alszanak. Ez jellemzően 2-4 órát vesz igénybe. Miután huzamosabb ideig tudnak így nyugalomban együtt aludni, beköltözhetnek lakhelyükre. A lakhelyválasztásnál ügyeljünk a csoport méretéhez passzoló, megfelelő alapterületre. Nem lehet túl kicsi, de túl nagy sem. Ha túl kicsi, nem érzik jól benne magukat, ami stresszhez és konfliktusokhoz vezethet. Ha túl nagy, akkor azt nagy eséllyel felosztják kisebb területekre, melyeket védelmezni fognak, harcolni fognak egymással. A berendezésnél érdemes ügyelni arra, hogy a lakhely átlátható legyen, bárhol vannak, mindig könnyen szemmel tarthassuk őket és hozzájuk férhessünk. Érdemes lehet a beköltözéskor csak az alapvető felszereléseket betenni, lazán berendezni, nem túlzsúfolni, hogy minél kevesebb tereptárgyat sajátíthassanak ki, minél kevesebb legyen az esetleges konfliktusforrás. A csapat békés együttélése során, fokozatos érdemes a többi felszerelést hozzáadni.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hörcsögpárok és csoportok egy élő szervezet tagjai, az egyedek az életkoruk előrehaladtával folyamatosan változnak, fejlődnek, érnek, ezáltal soha senki nem tudja garantálni, hogy egy életen át ugyanúgy boldogan és békességben élnek együtt. A kamaszkor, illetve fiatal felnőttkor, körülbelül 2 és 6 hónapos kor között, mindig a legnehezebb. Ekkor sokkal gyakoribbak a viszályok. Néha előfordul, hogy egy csapatban idővel olyan mértékű konfliktusok alakulnak ki, hogy szét kell őket választanunk, vagy át kell rendeznünk. Ám ha már az elején kellő odafigyeléssel válogatjuk meg őket, és a csoportos együttéléshez ideális feltételeket teremtünk, akkor ennek esélyét nagy mértékben csökkenthetjük.

Fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzük a csapat együttélést, az egyedek egymáshoz való viszonyát, hogy a csoport harmonikusan működjön, állataink ne éljenek állandó stresszben, Nem szabad megengednünk olyan viselkedésformákat, mint az egyes csoporttagok megfélelmlítése - például ha egyiküket nem engedik oda az élelemhez, nem engedik elhagyni a búvóhelyét - vagy akár bántalmazása, vad kergetése, verekedés és harapás. Minél korábban észleljük a problémát, annál több mindent tehetünk a megoldásáért. Ezen a ponton érdemes kikérni a tenyésztő vagy más tapasztalt személy véleményét, aki tud tanácsot adni. Ameddig nem muszáj, ne válasszuk szét a csapatot, mert ha egy már együttélő párt vagy csoportot szétbontunk, sokkal nehezebb újra egyesíteni őket, gyakran ugyanazon felállásben már nem is lehetséges.

A campbell törpehörcsögök - egy jól működő csoportban is - gyakran hangosan csipogva kommunikálnak egymással, ezzel fejezve ki, ha valami épp nem tetszik nekik. Az apróbb összezörrenések, az alá-és fölérendeltségi viszonyok olykor hangos újratisztázása teljesen normális, de többnyire béke kell, hogy uralkodjon, és soha nem sebezhetik meg egymást jelentősebben, Nem szabad összetévesztenünk a normális civakodást a súlyos konfliktusokkal és harci helyzetekkel. 

Nagyon ritkán akadnak csak olyan egyedek is, kik természetüknél fogva nem társíthatók, és ezért egyedül kell őket tartani.

A témához kapcsolódó cikkek:
Campbellek együtt tartása - mikortól kell aggódni, normális, ha vitatkoznak?